1956. március 31-én a 3200-as és a 3201-es pályaszámú UV villamoskocsi sikeres műszakrendőri próbán, azaz vizsgáztatáson vett részt, és április elején - a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium illetékes bizottságának engedélyével - forgalomba állt a kettes villamos vonalán, a Duna parton. A típus története természetesen régebben kezdődött: elődjének a BSzKRt (Budapest Székes-fővárosi Közlekedési Részvénytársaság) által beszerzett, T típusú 3600-as, a "Stuka" tekinthető, melyet 1940-ben gyártott a Ganz-gyár. Máig is sokan használják a Stuka nevet az UV villamosokra. Honnan ered az elnevezés? A német repülőgép, a Ju-87 Stuka zuhanóbombázó hangja állítólag hasonlított a villamosok által fékezéskor kiadott hangra. Ekkoriban még újdonság volt a villamosfék sajátos hangja, ezt megelőzően csak a légfékek "szuszogását" ismerhették a budapestiek.

A 3600-as főbb méreteiben és alapvető műszaki megoldásiban tekinthető az UV-k elődjének. 1948-ban 3600-as kocsikból alakították ki a későbbi 3700-3701-es, távkapcsolású, TV típusú kocsikat, melyek az UV-k közvetlen elődjeinek számíthatóak. A Stukák 1980-ig szállítottak utasokat, a Szellem (3700-3701) 1995-ig.

1956-ban készült el 50 UV1 villamos a Ganz-Mávagban és a Ganz Villamossági Művekben az FVV, azaz a Fővárosi Villamos Vasút részére. Érdekesség, hogy a forradalom leverése utáni események miatt csak 1957 legelején tudtak pár kocsit levizsgáztatni.

A típus neve is figyelemreméltó. A közvélekedés szerint az UV Új Villamost jelent, de ez nem igaz. Az elnevezés U típusú V, azaz távvezérelt villamost takar. A távvezérlés azt jelenti, hogy az egyik motorkocsiból lehet vezérelni másik motorkocsit is, azaz a motorkocsikból szerelvény képezhető (akár úgy is, hogy közéjük egy megfelelő pótkocsit raknak).

A kocsikban jelentős újdonságának számított a távvezérlésű ajtó. A villamos elnyerte az utazóközönség tetszését, mivel az akkor közlekedő, döntően a XX. század elejéről származó járműveknél kényelmesebbek, korszerűbb megjelenésűek voltak. Az UV típusból 1965-ig 375 darab épült a 3200, 3300, 3400 és a 3800-as pályaszám tartományokban. Négy kocsiból tanulóvillámost alakítottak ki. Készült még két kocsi alumíniumvázzal (3710-3711) azt 50-es évek végén, és 1962-ben kialakítottak két UV motorkocsiból egy csuklós villamost is. Ennek az üzemeltetési tapasztalatai nem voltak kedvezőek, ezért visszaalakították őket motorkocsikká.

A 375 darab jármű olyan jelentős, meghatározó része volt az állománynak (mintegy harmada), hogy külön műhely jött létre a javításukra a Vágóhídnál, illetve vidéki üzemek (főleg Debrecen és Dabas) is komoly részt vállaltak a jármű és alkatrész felújításokból. Szükség is volt erre, hiszen az UV-k üzeme során az évtizedek alatt a kocsikon összesen körülbelül nyolcezer (!) emeléses vizsgálatot (V3) és javítást (J1,J2) hajtottak végre. Eleinte a járművek üzemelése nem volt problémamentes, számos műszaki gondot csak az évtizedes üzem alatt sikerült orvosolni (ilyenek voltak a menetfékhengerek átalakítása a biztonságosabb üzem érdekében, a motorok szigetelésének tökéletesítése, rugóerőtárolós rögzítőfék beépítése, a motordinamók helyett statikus átalakító beépítése a jobb segédüzemi energiaellátás érdekében). Ma az UV villamosok megbízható részei az állománynak: egy havas 2001 decemberi napon a Nagykörúton "segítettek be" a forgalom fenntartásába a Ganz-csuklósok helyett, 2004 elején a Tátra villamosok átmeneti műszaki problémái miatt találkozhattunk UV-kal a Krisztina körúton.

A járművek selejtezése a 90-es években a csökkenő utazási igények miatt pótlás nélkül folyt, 2001-től a Hannoverből használtan vásárolt, de jó állapotú TW 6000-es villamosok adtak lehetőséget további UV-k selejtezésére.

Érdekes próbálkozás volt a MUV (Modernizált UV) járművek kialakítása a 90-es évek elején: húsz, 3400-as sorozatú járművet korszerűsítettek az egykori Füzesi főműhelyben. (A műhelyt az 1945-ben elhunyt dolgozóról, Füzesi Árpádról nevezték el. Régebben a BKV-nak és elődjeinek számos főműhelye volt: a Henger utcai Pálffy, az Aréna úti - ma Dózsa György út -, a már említett, valaha HÉV kocsiszínként létesített Vágóhídi. Ezekből mára már csak egy maradt: a Fehér úton lévő VJSz, vagyis a Vasúti Járműjavító Szolgáltató Kft. végzi minden villamostípus javítását). A kocsik ekkor utastéri fűtést, fénycsöves világítást, kényelmesebb üléseket kaptak, ezáltal igyekezetek javítani az utasok komfortérzetét. A MUV-ok egyenként több mint 300 ezer kilométert futottak a felújítás után, ezért selejtezték őket.

Budapesten jelenleg a Száva kocsiszínben (42, es vonalak) és a Kelenföldi kocsiszínben (19, 47, 49-es vonalak) találhatóak UV villamosok. Közlekednek motorkocsi - motorkocsi, illetve motorkocsi - pótkocsi - motorkocsi összeállításban is, mivel jelenleg is vannak még üzemben olyan kéttengelyes pótkocsik, melyek a két motorkocsi közé csatolhatóak.

Bár rendkívül megbízhatók, mégis eljárt felettük az idő: a XXI. század igényeihez képest zajosak, nem fűthetőek, utazási komfortjuk alacsony, és bár a vezetőállások egy részét fűtéssel látták el, ettől függetlenül a járművezetők számára sem kellemes a puritán körülmények között dolgozni. A legtöbbet futott kocsi a 3209-es volt: 1956. és 2004. között több mint 3 millió kilométert tett meg, ezalatt mintegy 20 millió utast szállított, mai áron körülbelül 120 millió forintnyi villamos energia felhasználásával. 2006. február 14-én a megmaradt tanulójárművön az utolsó hatósági vizsgát is megtartották a járművezetők részére.

A BKV Zrt. várhatóan az összes kocsit selejtezi a 2007 végéig: a korszerű, alacsonypadlós, 54 méter hosszúságú Siemens Combino NF12 villamosok veszik át a nagykörúti Ganz-csuklós villamosok helyét, azok pedig az UV-k helyére kerülnek.

A BKV Zrt. fontosnak tartja a régi járművek megőrzését: a Stuka, a Szellem, az UZ (alumínium UV), a MUV típusokból is megmaradt néhány példány a jelentősebb pótkocsi típusokkal együtt. Így az emlékük megmarad, és talán majd nosztalgia járműként is találkozunk velük. Reméljük az új villamos is megbízható, és hasonlóan hosszú életű lesz, de addig is: boldog születésnapot UV villamos!

Műszaki adatok:

 

 

Az utolsó főjavítást (J2) a 3830 pályaszámú kocsi kapta 2001-ben. Az utolsó fővizsgán (J1) a 3889 és a 3892 pályaszámú kocsi volt 2001-ben. Az utolsó emeléses nagyfutó vizsgálaton (V3) főműhelyben a 3808, kocsiszínben a 3898 pályaszámú kocsi vett részt, mindkettőre 2005-ben került sor. A jelenlegi állomány 120 motorkocsi (+1 tanulójármű), melyek együttesen mintegy 316 millió kilométert tettek meg.