190 éves a dunai géphajózás

1782-ben James Watt feltalálta a kettős működésű gőzgépet. Éppen negyedszázaddal később Robert Fulton 1807-ben gőzhajót építtetett, mely a Hudson folyón sikerrel tette meg első próbaútját New York és Albany között. Ezzel beköszöntött a géphajózás kora. A Müncheni Tudományos Akadémia egykorú állásfoglalása a találmányt a dunai hajózásra alkalmatlannak ítélte, mégis - alig 10 évvel az amerikai Fulton találmánya után - a pécsi születésű Bernhard Antal 1817. március 21-én a Dráva menti Sellyén vízre bocsátotta az első dunai gőzhajót, melyet a Császár feleségéről Carolina névre keresztelt el. A hajó három évvel később, 1820-ban Pest és Buda között menetrendszerű helyi hajóforgalmat látott el, így a korábbi csónakos átkelés után egy rendkívül korszerű, kiszámítható lehetőség teremtődött a két város közötti összeköttetés megteremésére. Külön érdekessége volt, hogy a rendszeres hajójárat utasai nem a Carolinán, hanem az általa vontatott bárkán utazhattak. Bernhard vállalkozása tulajdonképpen a BKV legkorábbi jogelődjének is tekinthető.

A Carolina 1821-ben már nem vett részt a két város közötti hajóforgalomban, és ezt követően több mint 20 évet kellett várni, míg 1844-ben egy Girczy János nevű vállalkozó, majd a bécsi Erste Donau Dampfschiffarts Gesellschaft (DDSG), magyar nevén a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) hajói újra rendszeres gőzhajóforgalmat indítottak. 1849. november 13-án átadták a forgalomnak a Lánchidat, ezzel a helyi hajózás számára egy újfajta konkurencia jelent meg, az állandó híd.

Az osztrák-magyar kiegyezést követően az 1872:XXXVI. törvénycikk által elrendelt városegyesítés során létrejött Budapest helyi- és átkelési hajóforgalmát már két nagy társaság versenye határozta meg: egyik volt az említett DGT, másik a Csavargőzös Átkelési és Hajózási Részvénytársaság (CSÁV), a maga közismert kis hajóival, a "propellákkal". Az 1896. évi millenniumi kiállítás évében - nyilván valóan az országos kiállítással összefüggésben - az éves utasszám a helyi hajózásban hatmillió közelébe ért. A századforduló boldog békeéveiben a felgyorsult technikai fejlődés a nagyvárosi közlekedésben is éreztette hatását; sorra épültek a villamos- és hév-vonalak, adták át a forgalomnak az állandó hidakat, miközben a város fejlődése, a partszakaszok beépítése közben meggyengült a kapcsolat a belvárosi területek és a Duna között. Az első világháború éveiben mind a DGT, mind a CSÁV feladta a budapesti helyi hajózást, és helyüket a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) vette át.

A háború utáni évek nagy inflációja, anyag- és szénhiánya miatt azonban voltak évek, amikor a hajók nem is közlekedtek. Ugyanakkor a két világháború közötti időszak Budapestjének egyik büszkeségévé vált a MFTR Zsófia sétahajója, melynek fedélzetén megfordult VIII. Edward walesi herceg és Victor Emmanuel, Olaszország királya is. Mindeközben a harmincas évekre egyre népszerűbbé vált a fővárosban az autóbusz- és a taxiközlekedés is. A hidakon átmenő forgalom egyre nagyobb méreteket öltött. Egy sajátos kísérlet volt, mikor 1928-ban a Magyar Motorhajózási Részvénytársaság kis, tízszemélyes "vízitaxikat" állított forgalomba, sajnos csak néhány évig tartó sikerrel.

Budapest 1944-45. évi ostroma után a felrobbantott Duna-hidak miatt nagy szükség volt a hajókra. Egy ideig a MAHART is üzemeltetett átkelő járatokat, majd a helyi hajózást 1957-ben a Fővárosi Kishajózási Vállalat (FKV) egyesítette. Ennek hajóit vette át 1968. évi megalakulását követően a BKV. Mikor 1972-ben megnyílt a metró Duna alatti szakasza, egy korszerű és gyors közlekedési kapcsolat teremtődött a városrészek között. A nagy múltú hajózás azonban továbbra is megmaradt, környezettudatos közlekedést biztosítva Budapesten, mely az egyetlen nagyváros a Duna mentén, amelynek - részben a Világörökség részét képező - történelmi belvárosát csaknem geometriai pontossággal középen szeli át a hömpölygő folyam. A BKV Zrt. ma is fenntartja e nagy múltú közlekedési ágazatot. A Társaság Balatonfüreden épült Pest-Buda nevű hajójának kettős fedélzetéről a város egyik legszebb panorámája tekinthető meg a Dunáról.

 

A hajó főbb adatai:

Hajó hossza: 31,8 m

Hajó szélessége: 6,4 m

Hajó merülése: 11 dm

Befogadóképesség: 130 fő

Fedélzet száma: 2